Fejezetcím: Tiltott érintés
Szereplõk: Perselus Piton, Voldemort, Bellatrix Black/Lestrange, Narcissa Black/Malfoy, más szereplő, Ifj. Barty Kupor
Jellemzõk: Dráma, Sötét
Osztályozás: 14
Figyelmeztetések: Gyilkosság, Szereplő halála, Kínzás
Leírás: Megtudjuk, milyen is az élet, ha nem érinthetjük azt, akit szeretnénk.
Ifjabb Barty Kupor a vártnál is gyorsabban tanult. Példaképe, Bellatrix mindenre megtanította, amire csak kellett. Bella késõbb ott volt a fiú beavatási ceremóniáján is, csak hogy jelenlétével is támogassa elsõ tanítványát.
A végén azonban Bartynak semmiféle bizonyítási vizsgán nem kellett átesnie. A Nagyurat szemmel láthatóan egyáltalán nem érdekelte, hogyan készítette fel Bellatrix az ifjút, egyszerûen csak beleégette a Sötét Jegyet annak bal alkarjába, és részérõl be is volt fejezve a dolog.
Ezt látván Bella elvörösödött dühében, elvégre is neki ezer komoly megpróbáltatáson kellett átesnie ugyanehhez.
Mindezért azonban mégsem a tanítványát hibáztatta, sõt elsõként gratulált annak a beégetést követõen. De Voldemortnak azért csak nekiszegezte a kérdést, miszerint mégis miért avatott be bárkit is próbatétel nélkül?
- Ne aggódj annyit, Bella! Egyszerûen csak megbíztam benned! – legyintett a Nagyúr.
- Megbíztál bennem? – lepõdött meg a lány.- És ha nem végeztem el rendesen a feladatomat?
- Akkor Barty meghal az elsõ csatájában – vetette oda neki flegmán a mágus, majd faképnél hagyta a meglepõdött Bellát, aki e szavak hallatán rettenetesen megijedt.
Mi van, ha tényleg rosszul készítette fel az ifjabbik Kuport? Mi lesz akkor? Nem hagyhatja a fiút meghalni, ahhoz túl sok idõt, túl sok energiát fektetett belé!
Ekkor, mintegy hívásra, Barty lépett oda hozzá. Zavartan meghajolt Bella elõtt, majd felegyenesedett, kihúzta magát, és Bella tekintetét gondosan kerülve így szólt:
- Köszönök mindent… - itt nagy levegõt vett, majd elcsukló hangon folytatta - …mesterem! Szólj, ha szükséged van rám, bárhol, bármikor, bármiben, bárki ellen!
Bellatrix válaszolni akart, mondani szeretett volna valami helyzethez illõt, de mire megtalálta a szavakat, Kupor már el is tûnt.
Odahaza Rodolphus fogadta. Püffedt arcát három véres barázda ékítette.
- Roddy, mi az? Történt valami? – kérdezte Bella aggodalmasan, táskáját az ajtó mellé dobva.
- Nyugi, csak megborotválkoztam! De mivel már 12 órája nem ittam (itt büszkén kidüllesztette a mellkasát), kicsit megremegett a kezem…
A férfi elvigyorodott, majd tenyérrel felfelé a lány felé nyújtotta két karját. Bellatrix látta, hogyan ránganak az ujjai.
- Képzeld, mit mesélt épp az imént Sipor! – folytatta a férje. - Tudod, elküldtem hajnalban a Füstös Szilajba, hogy fizesse ki az adósságaimat, és ott találta Luciust, amint épp azzal dicsekedett, hogy gyereket várnak Narcissával.
- Micsoda? Hogy Cissy gyereket vár? És én errõl miért nem tudok?
- Mostanában túlságosan lekötött a munkád…
- Ezt akkor sem tudom elhinni! Most azonnal átmegyek hozzájuk!
- Úgy vélem, nem túl jó ötlet… - óvatoskodott Rodolphus.
- De hát, ez egy nagy esemény! Gratulálni akarok nekik!
- Szerintem nem kéne zavarnod õket, biztos sok dolguk van, csak feltartanád õket!
- Ezt meg hogy érted? Zavarnám õket? Én? Ugyan már, ez nevetséges! Hiszen a testvéremrõl van szó!
- Õszintén megvallva, Lucius arra utasította Siport, hogy ne merjen szólni nekünk a dologról, de hát ismered a manónk felénk irányuló hûségét…
- Hogyan merészelte! – sziszegte Bella dühösen. – Pedig Cissy biztosan örülne, ha átmennék! Segíthetnék majd neki a babával…
- Drágám! – Roddy idegesen nyalogatni kezdte sebes szája szélét. – Az az igazság, hogy tartanak a jelenlétedtõl…
- Mi van? Ezek megõrültek?
- Bellám! Értsd meg õket! Rövid idõ alatt két gyereket is elvesztettél, nem csoda, ha féltik tõled a kis Dracót!
- Dracót? – A lány lassan felfogta férje szavainak jelentését, azt, hogy nem kívánatos személlyé vált a Malfoy-házban.
- Igen, Sipor szerint Draco lesz a neve.
- Szóval nem mehetek át, és kész! És azt hiszik, hogy én ebbe bele fogok törõdni? – Bella kezei ökölbe szorultak.
Roddy azonban nem figyelt fel a figyelmeztetõ jelre.
- Nem hiszem, hogy Narcissa fejébõl pattant volna ki ez a gondolat! Biztosan azok a pletykafészek barátnõi sugallták neki az ötletet, akik minden délután átjárnak hozzájuk teázni!
Bellatrix arcán kegyetlen mosoly jelent meg.
-… Hogy azok mi mindent találhatnak ki! – merengett el a férfi. - Mindenrõl tudomást szereznek, aztán kifordítják a dolgokat, végül pedig kombinálni kezdenek… Ki tudja, milyen ostobaságokkal tömték tele Cissa fejét?
Bella Sipor után kiáltott.
- Azok a házsártos banyák! Ismerem én jól a fajtájukat! Sokkal rosszabbak azoknál, mint akiket kibeszélnek! Várjunk csak! Talán csak nem azt gondolják, hogy te ölted meg a kicsiket? – Rodolphust megborzongatta még a gondolat is.
A házimanó beslattyogott a helyiségbe, és nagy, nedvedzõ bociszemekkel bámult fel úrnõjére. Az kiadta számára az utasítást, miszerint rögvest tudja ki Cissa teadélutáni barátnõinek névsorát! A tépett göncû Sipor csettintett, és már ott se volt.
Roddy eközben lázasan folytatta tovább az ötletelést.
- Na, persze, azt is elterjeszthették rólad, hogy meg vagy átkozva! Hogy az a gyermek, aki a közeledbe kerül, rövid idõn belül meghal. Egy pártatlan kívülálló szemében is gyanút kelthet a körülötted kirajzolódó események ilyetén láncolata…
Bellatrix türelmetlenül járkálni kezdett le, s fel a szobában.
- De hát, ez hülyeség! Nem tudnának végre leszállni rólad? Hát ezeknek az unalmas, magánéletet nem élõ dögöknek nincs más elfoglaltságuk, mint hogy álhíreket terjesszenek rólad? Nem csoda, hogy Luciusék nem akarják, hogy a közelükbe menj!
Sipor hangosan pukkanéssal tûnt elõ a semmibõl, éppen úrnõje orra elõtt, majd alázatosan átnyújtott neki egy gyûrött papírfecnit.
- Nem, ezt nem tûrhetem tovább! – jutott végül szilárd elhatározásra Rodolphus. - Meg kell mondanom nekik a magamét! Be fogok olvasni azoknak a pletykafészkeknek, és természetesen Luciuséknak is, amiért elhitték a rólad terjesztett… - A férfi végre felesége felé nézett, de az már rég messze járt, éppen útban volt a hírszerzõ manó listáján elsõként szereplõ személy háza felé.
Bellatrix nem hoppanált, inkább gyalogolt, mivel szerette volna még jobban belelovalni magát a rajta egyre inkább eluralkodó gyilkos indulatba.
Most legelõször is felkeresi Ciruit Vannest!
Mind ez ideig õ Narcissa legjobb barátnõje, de a nõ úgy vélte, ez nemsokára meg fog változni. Ciruit el fogja veszíteni ezt a státuszát, és néhany végtagja után talán ártó gondolatokkal teli fejét is…
Sipor ennek a banyának a nevét kétszer is aláhúzta pirossal, ezzel jelezve úrnõjének, hogy ez a személy kiemelten méltó a büntetésre. Bella úgy vélte a legtöbb, és a legocsmányabb pletykákat õ szállíthatta kishúgának.
Negyed óra alatt ért oda a repkénnyel sûrûn befuttatott kúria elé. Nem kopogott, egyszerûen csak berúgta az ajtót.
Vannes-asszonyság nappalija asztalánál ücsörgött, és éppen a Reggeli Prófétát olvasta, miközben valamilyen frissítõt kortyolgatott, amelyben, így elsõ látásra, Bella hígított muglivérbõl dermesztett jégkockákat vélt felfedezni úszkálni.
- Mi a fenét mûvelsz te itt? – háborodott fel a nõ, pink színû ruhájára löttyintve némi piros frissítõt.
A mellette álló fekete frakkos, de mezítlábas házimanó gyors mozdulattal úrnõje pálcája után kapott, de nem volt elég gyors.
Bella megrúgta, és a korcs szolga visítva szánkázott az egyik távoli sarokba.
- Öld meg, Justin, öld meg! – vicsorgott Ciruit, és görbe, aszott ujjaival a behatolóra mutatott.
De igazából már látta, hogy minden hiába! Az az átkozott Lestrange-lotyó idõközben már megszerezte az õ pálcáját is!
Justin azért még megpróbálta rávetni magát Bellára, de újabb kemény rúgást kapott, amitõl szétmállott az orra.
- Szóval, átkozott vagyok? – kérdezte Ciruittól fenyegetõen Bellatrix, egyszerre két pálcát is rászegezve.
- Azt csak úgy hallottam… Azt beszélték, és én csak tovább adtam az infor…
- Avada Kedavra!
A következõ pillanatban Vannes-asszonyság holtan fordult le a székérõl, magára rántva a Reggeli Próféta aznapi számát.
Bellatrix a holttest fölé hajolt, és érdeklõdve pillantott le az újság címlapjára.
„A halálfalók ellen nincs menekvés!” – olvasta el a fõcímet.
„Tudomásunkra jutott, hogy a hírhedt, kegyetlenségérõl is ismert Bellatrix Lestrange gyilkolta meg azt az idõs mugli házaspárt, akiknek tetemére a napokban találtak rá az otthonukban.
Nem tudjuk, az ádáz halálfalónak voltak-e tettestársai, de megbízható források szerint a helyszínen csak az õ hajszálára sikerült ráakadni. Sajnos aurorjaink szeme elõl ismételten sikerült eltûnnie, ezért ismerõsei fokozottan figyeljenek a rá utaló gyanús jelekre, és ha bárki bármi figyelemre méltót, szokatlant észlelne, azonnal értesítse az illetékes hatóság embereit!”
Bellatrix keserûen elfintorodott. Már megint benne van az újságban!
„Igazán híres ember lettem!” – nyugtázta magában minden öröm nélkül.
Most már még kevésbé vállalhatta a kockázatát annak, hogy tovább maradjon itt.
Justin nyöszörögve üldögélt a padlón, kezében megrövidült orrának egy darabjával.
- Hát, veled meg mit csináljak? Utálok házimanókat ölni…
Az apró szerzet reménykedõ tekintettel nézett fel rá. Véres, fekete frakkjában Bellát leginkább egy elgázolt pingvinre emlékeztette.
- De megértheted, nem hagyhatok szemtanúkat…
Dolga végeztével még három nevet pipált ki Sipor listájáról, majd elindult Narcissához.
- Cissy! Nyisd ki az ajtót! Beszélnem kell veled! – dörömbölt a Malfoy-ház masszív faajtaján.
Narcissa csak nagy sokára nyitott ajtót.
Arca megviselt volt, szeme alatt sötét karikák árulkodtak kialvatlanságáról.
- Mit akarsz itt, Bella? – kérdezte egyszerre rémülten, és gyûlölködve.
- Látogatóba jöttem.
- Gyere be, ha már itt vagy!
Bellatrix feszengve beljebb lépett. Meglepetten látta, hogy Cissynek nincs nagy hasa, mintha nem is lenne állapotos.
- Mi szél hozott erre? – kérdezte ismét a húga, láthatóan teljesen szétesve.
- Azt hallottam, babát vártok, de ahogy látom, tévedtem…
- Nem tévedtél, csak éppenséggel már meg is szültem! És Draco most alszik, attól félek, nem láthatod!
- Megvárom, amíg felkel – ült le a kanapéra Bellatrix, igyekezvén leplezni meglepetését arra vonatkozóan, hogy testvére titokban már meg is szült.
- Arra semmi szükség! Még épp csak most aludt el, és sokára kel fel.
- Majd elleszünk addig valahogy! Gondolom, sok mesélni valód van. Például elmagyarázhatnád, miért akarsz távol tartani a fiadtól?
Narcissát láthatóan kínosan érintette a felvetett téma, kétségbeesetten tördelni kezdte a kezét.
- Vagy valaki mást kérdezzek errõl? Talán Ciruit Vannest?
- Én nem tehetek róla, Bella! – tört ki a sírás Cissybõl. – Napról-napra itt ültek, és csak mondták, mondták a magukét rólad, meg a két halott gyermekedrõl… A végén aztán hittünk nekik Luciusszal.
Erre Bella könnyei is kicsordultak.
- Értsd meg, nekem már Draco a legfontosabb! Lucius is teljesen összezavarodott. Nem tudtuk, mit tegyünk, de aztán a Nagyúr azt tanácsolta…
Bellát mintha pofon vágták volna.
- Õ… Õ is tudta?
- Lucius, és Ciruit együtt mentek el hozzá. És a Nagyúr azt mondta, Draco személye nagy jelentõségû dolgokra lesz befolyással a jövõt illetõen, és hogy tartsuk teljes titokban az érkezését mindenki elõtt, de különösen te elõtted, és… és Piton elõtt!
- Mi köze mindehhez Pitonnak?
- Nem tudom, Bella! Hidd el, Lucius se tudja mire vélni a dolgot! Már kétszer is elindult, hogy végezzen a varjúval, biztos, ami biztos alapon, de sehol se talált rá, Perselusnak egyszerûen nyoma veszett…
Bellatrix megdörzsölte a homlokát. Mi a fészkes fene folyik itt?
- Bella, az én fejemet sem könnyû telebeszélni, és kezdetben én se hittem el mindent! De tudod, milyen elõvigyázatos vagyok! És te mostanában még a szokásosnál is jobban elvadultál tõlúnk! Aztán meg amiket pletykáltak rólad… És itt van a mai cikk rólad az újságban! Meg kell mondjam, teljesen elszörnyedtem rajta!
- Te hiszel a Reggeli Prófétának? Elhiszed nekik, hogy én öltem meg azt a két muglit?
- Bella, miért kérdezted azt az elõbb Ciruitról?
- Közénk próbált állni, Cissy! Mérget csöpögtetett a füledbe!
- Mit csináltál vele?
- Csak azt tettem, amit kellett! Vele, és a másik hárommal…
Narcissa kimeredt szemekkel bámult a nõvérére.
- Te, te megölted õket?
- Mit számít, mit tettem? Többet nem árthatnak nekünk.
- Nekünk?
- Nekünk. A családnak, Cissy! Bármi történt is eddig, a hátam mögött, felejtsük el! Induljunk tiszta lappal! Te, Lucius, Medy, Roddy – mind egy család vagyunk. Össze kell tartanunk, nem szabad egymás ellen fordulnunk!
Cissa hitetlenkedve rázta a fejét.
- A pletykafészek banyák nem voltak a barátaid. Békétlenséget szítottak. Igazából neked, vagy Luciusnak kellett volna torkukra forrasztani már az elsõ rossz szavukat, de mivel ti gyengék voltatok ehhez, én tettem meg helyettetek. Igen, végeztem mind a néggyel, és egyáltalán nem bántam meg a dolgot!
Húga elsápadt, és öklendezni kezdett.
- Most pedig, hogy minden rendben, hadd lássam a kis csodabogarat! Hadd tartsam végre a karjaimban családunk ifjú sarját!
- Nem, nem akarom! – Narcissa a padlóra hányt.
- De hát, nincs mitõl tartanod, testvérkém! Nem akarok ártani nektek!
- És ha tényleg van átok? Gondolj bele, Bella! Ha a gyerekek tényleg meghalnak, miután megérinted õket?
Bellatrix ránézett húgára, és szívbõl megsajnálta. Ahogy ott állt izzadt, loncsos hajjal, a hányást törölgetve a szája szélérõl, tanácstalanul, kiszolgáltatva.
- Az életedre ki tudod jelenteni, hogy egyetlen ellenséged, vagy megölt ellenséged egyetlen rokona sem vont rád titkos átkot? Hogyan lehetsz ennyire biztos benne? – Cissy hangja hisztérikusan csengett. – Hogyan mered feltenni rá Draco életét?
- Ha akarom, bebizonyítom neked az igazamat! Nem akadályozhatsz meg benne, és egyszer még hálás is leszel nekem azért, amit most teszek!
Bellatrix meglepõdve érzékelte, hogy hangjába kétely keveredik. Mintha már õ maga se lenne teljesen biztos a dolgában.
Mi van akkor, ha a többieknek van igazuk? Mi van akkor, ha a teázó nõvérek igazat mondtak? Mi van, ha valamikor tényleg megátkozták? Nem, ez nevetséges! Az nem lehet! Ezt valahogy ki kell derítenie! Meg kell érintenie a kis Dracót, bizonyítékot kell szereznie!
Elindult az emeleti lépcsõ irányába, de Narcissa hirtelen elébe állt. Reszketeg kezében tartotta pálcáját, és egyenesen Bella mellének szegezte.
- Sajnálom, nõvérkém, de nem hagyhatom! – nyöszörögte kínok között.
Bellatrix alig hitt a szemének.
Ekkor nagy csattanással kitárult a bejárati ajtó, és mogorva képpel belépett rajta a családfõ, Lucius Malfoy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése