Fejezetcím: Inferusok
Szereplõk: Perselus Piton, Sirius Black, Voldemort, Bellatrix Lestrange, más szereplő
Jellemzõk: Dráma, Sötét
Osztályozás: 16
Figyelmeztetések: Szereplő halála, Kínzás
Leírás: Az élet és a halál párban járnak. Vajon képes az egyik a másik nélkül élni?
Rodolphus, amint
megpillantotta zaklatott, kimerült feleségét, ráébredt, hogy soha többé nem
engedheti el őt magától.
Nélküle, a
védelme nélkül ízekre szaggatja Bella törékeny kis lelkét a könyörtelen
nagyvilág.
Nem, kedvese
egyedül életképtelen. Ennek megállapításához csak rá kell nézni csontsovány,
halottsápadt arcára, remegő kezeire, amelyeket igyekszik talárja ujjaiba
rejteni.
Rodolphus rég nem
látta már ilyen rossz állapotban Bellatrixet, de ezen meglátását természetesen
nem hozta a nő tudomására.
Azon viszont
elgondolkodott, hogy Bella igazából akkor se nézett ki szebbnek, akkor se volt
boldogabb, amikor még vele élt.
És hogy ennek mi
lehetett az oka? Hogy miért nem tudtak szerelmes gerlepárként együtt élni?
Talán a nő természetéből fakad, hogy senki mellett nem tud békében megférni…
Pedig ő aztán
mindent elkövetett a boldogságukért, de ki kell mondani, az ő idegeit is eléggé
lestrapálták már a Bellatrix mellett eltöltött hosszú hónapok.
Egy ilyen tüzes,
vad teremtést nem lehet egy könnyen megszelídíteni.
Igazából
Bellatrixszal az a legnagyobb baj, hogy túlságosan is megpróbálja elrejteni
gyengeségét. Mindenki előtt megjátssza az érzéketlen halálfalót, holott ő egy
nagyon is mélyen érző teremtés, akinek, másokhoz hasonlóan, nagy szüksége lenne
a gyengédségre, a törődésre.
Bárki jöttment
könnyedén félreértheti gesztusait, szeszélyeit, de ő, Rodolphus Lestrange természetesen
nem! Ő aztán mindent tud a női lélek rejtelmeiről, konyít a viselkedéstudományhoz
is, ezért számára felesége lelke egy nyitott könyv.
Éppen ez okból
kifolyólag tudja olyan mélyen átérezni, mit jelentett nejének elveszítenie
második kisbabáját is, dacára annak, hogy Bella azért mégis csak megcsalta őt,
és hogy az a kis fattyú valaki másnak a gyereke volt…
Rodolphus
meghúzta a belső zsebéből valahogyan előkerült flaskáját, majd megtörölte
nedvedző szemeit, és elérzékenyülve gondolta végig, milyen csodaszép temetést
fog szervezni a halott kicsinek, akinek ereiben egy vadidegen vére alvadozott.
Úgy vélte,
ennyivel tartozik Bellának.
Aztán pedig végre
lezárhatják a véres múltat, és elkezdhetnek egy új, fényesebb jövőt.
Bellatrix
időközben kiszédelgett a kertbe, a mágiától súlyosan illatozó virágok közé.
Milyen irónikus,
hogy épp a Voldemort szobor tövében nyugodhat békében a csöppsége!
Bella szorosan a
kőalakhoz bújt, és közben sírva nézte a földhalomba szúrt durva fejfát, amelybe
Sipor rossz helyesírással karcolta bele:
Itten nyukszik Pollen...
A vigasztalhatatlan
nő eljátszott a gondolattal, hogy követi fiát a halálba, de aztán úgy
határozott, erre bármikor sort keríthet hátralévő évei során, úgyhogy kár
elsietni a dolgot.
Voldemort amúgy
se nagyon hagyott időt neki arra, hogy feldolgozhassa a traumát, mivel egyre
újabb és újabb feladatokat bízott rá. És hát, ő mi mást is tehetett volna, mint
hogy összeszedi magát, és végrehajtja azokat? Nem akarta megkönnyíteni az egyre
rámenősebb aurorok dolgát, ezért egyre jobban koncentrált, és mivel már
egyáltalán nem érzett félelmet, egyre hatásosabban küzdött.
Elvégre a Nagyúr
is ezt várta el tőle, nem okozhatott neki csalódást!
Állandóan azt
hajtogatta mesterének, hogy egyre nehezebb és nehezebb feladatokat akar, és
hogy minél többet. Hát meg is kapta! Bár Pollent nem törölhette ki a fejéből,
de sikerült kényszeresen nem gondolnia rá.
A munka elvonta a
figyelmét gyászáról, de ha csak egy percre is egyedül maradt, menten
összeroppant. Heves zokogásba kezdett, és ezt folytatta is, amíg csak torka
vérezni nem kezdett a megerőltetéstől.
így ment ez
napról napra, és senki sem tudott róla, talán csak Rodolphus.
De lelki bajai
ellenére a harcok során olyan precízitásra tett szert, hogy a tőbbi halálfaló
félni kezdett tőle, és nemsokára már hírhedtté vált. A nevét mindenki
megismerte, és megtanulta rettegni.
Már hajnalban
talpon volt, és csak késő éjjel tért haza. Olyanná vált, akár egy robot,
teljesen a munkájába temetkezett. Esténként aztán csak hánykolódott a rátörő
álomképektől.
Egy ilyen
alkalommal kopogást hallott az ablak felől.
Egy gyöngybagoly
hozott neki levelet. A madár megtépázott tollai véresek voltak, ki tudja,
milyen halálos kalandot élt túl a levegőben? Az is lehet, hogy néhány fiatal
dementor kópéskodott odafenn, a felhők között, megszegve a levélszállító
baglyokra vonatkozó postavédelmi-megállapodást.
Bella belemarkolt
Rodolphus makukakészletébe, és odanyújtotta magokkal teli tenyerét a bagoly
elé, de az megvetően félrefordult. Bellatrix megvonta a vállát, és ujjai közül
a padlóra pörgette a napraforgó-szemeket.
Leoldotta a
barátságtalan postás lábáról az üzenetet, nagyobb fényt gyújtott, majd olvasni
kezdte a papírosra rótt sorokat.
„Kedves
Bellatrix!
Hogy vagy, mi van
veled? Olyan régóta nem kaptam hírt felőletek, kérlek, üzenj minél hamarabb!
Sokat hallottam bátor tetteidről, gratulálok! Nagyon hiányoztok!
PP”
Bellatrix
előszedett egy gyúrött pergament, és rögvest válaszolt.
„Kedves Piton!
Remekül vagyok,
csak épp Nagini megölte a fiamat, Pollent. De nem nagy ügy, ne is törődj vele!
Talán, ha hamarabb érdekelni kezd a sorsunk, akkor minden másképp alakult
volna, de így… Kérlek, a továbbiakban hagyj engem békén, és a későbbiekben se
keresd a társaságomat! Én is ehhez tartom magam, vagyis ahhoz, hogy soha többé
nem akarlak látni ebben az életben! És mindazok után, amit Thomasszal tettél,
örülj, ha nem török az életedre…
Bellatrix”
Éppen hogy csak
elküldte a levelet, újabb madár érkezett, ezúttal egy macskabagoly. Ez volt az
üzenet:
„Kedves
Bellatrix!
Most tudtam meg
kémeimtől, hogy visszaköltöztél a férjedhez. Hogy van Pollen? Miért mentél el a
menedékből? Kérlek, írj!
Sirius”
Bellatrix,
pergamen hiányában a lap hátuljára kezdett el írni.
„Kedves Sirius!
Velem minden
rendben, Pollen viszont halott. A Nagyúr ölette meg. De sebaj, legalább nem
tartunk fel többé idegesítő szükségleteinkkel, és nyugodtan lóghatsz a hülye
roxfortos barátaiddal, már nem fogunk zavarni! Kérlek, kímélj meg a
részvétnyilvánítástól, nincs szükségem rá! Tessék, most már nyugodtan élhetsz
társasági életet, nincs már, akiért felelősséggel tartoznál! Sok sikert a
bulizáshoz!
Bella”
A nő ezek után
már képtelen volt visszaaludni. Felszakadtak a régi sebhelyek.
De egy óra múlva
felizzott karján a Sötét Jegy, így hát mennie kellett. A Minisztériumban már
vártak rá.
- Ezúttal
olyasmit mutatok nektek, amit még sosem volt alkalmatok látni! – fordult
Voldemort kedvenc halálfaló tanítványaihoz. – Amennyiben nem végzitek rendesen
a munkátokat, új teremtményeimet, az inferusokat fogadom bizalmamba, és
szolgálatomba. Ti ugyanis mostanában túl sok hibát követtek el, kivéve persze
Bellatrixet, de hát ő egy külön kategória…
- Köszönöm,
Nagyúr! – hálálkodott Bella lángra gyúlt arccal. – De kik, vagy mik azok az
inferusok?
- Hullák –
felelte könnyedén vigyorogva a mágus, majd szélesre tárta a szomszédos helyiség
ajtaját.
Odaátról, a
sötétségből neszezés hallatszott, majd oszladozó tetemek vonszolták át magukat
a küszöbön.
Bella tátott
szájjal meredt az élőhalottakra.
- Mostantól rájuk
is bízok feladatokat, csak hogy megkönnyítsék a munkátokat. Amint látjátok, új
életre hívtam néhány egykori ellenségeteket. A sors iróniájaként mostantól
muglik, és aurorok is szolgálnak engem, miként ti, mindannyian – Voldemort
szemlátomást élvezettel nézte alattvalói elképedését. – Persze, némelyikőtök
nélkülük is elboldogulna… – Itt sokatmondó pillantást vetett Bellára. – De a
többiek jobban teszik, ha összekapják magukat, mert ha kiderül, hogy az
inferusok munkamorálja jobb, mint az övék, akkor ezek után inkább halottként
alkalmazom mindegyiküket!
Voldemort
mindenkinek kiosztotta a feladatát, egyedül Bellát tartotta még fel, és
állította maga mellé. Vele, a jelek szerint külön akart foglalkozni.
A halálfalók
libasorban húztak el mellettük, földig hajolva nagy alázatukban, míg Bellatrix
büszkén húzta ki magát. Megérdemelte ezt a kegyet, elvégre keményen
megdolgozott érte. A többiek csak nyafogni tudnak, még a pénz, és a becsvágy
sem képes motiválni őket, egyedül csak a Nagyúrtól való állandó rettegés.
- Különleges
feladatot bízok rád, Bella, remélem meg tudsz birkózni vele úgy, ahogy az
eddigiekkel is meg tudtál!
- Mi lesz a
feladatom, Nagyúr? – hajolt meg előtte a nő.
- Úgy látom, nem
igazán örülsz annak, hogy kibővítem a seregemet. Tudni akarom, mi ennek az oka!
- Félreérti,
Nagyúr! Csupán úgy vélem, nem bízhat meg mindenkiben annyira, mint bennem.
Szerintem nem tanácsos minden jöttmentet megilletni a Sötét Jegy birtoklási
jogával. Sokaknak bizonyítaniuk sem kell ehhez! És hát, ezek az inferusok…
- Mint mondtam,
bővítem a hálózatot. Ha kedvedre van, ha nem. Na, de lapozzunk! Lenne itt egy
jövevény, akinek tanításával már többen is kudarcot vallottak…
- Én nem fogok.
- Ezt el is
várom! – A mágus felsóhajtott, és teátrálisan széttárta a karjait. – Ám e
személy csekély tudása aggasztó, kiképzése már-már csodaszámba menne…
- Sikerülni fog!
Vagy kész lesz, vagy meghal…
Voldemort
elégedetten biccentett.
- De mielőtt még
behívnám a kiszemelt tanítványt, szeretnélek megjutalmazni mostanában
tanúsított előmeneteledért.
Bella kíváncsian
fürkészte ura arcát, nem viccel-e vele a férfi, de nem…
A mágus a még
mindig nyitva lévő ajtóra mutatott, és így szólt a lányhoz:
- Odabenn van a
jutalmad, Bellatrix. Te döntöd el, mihez kezdesz vele, de erre csak öt percet
kapsz, semennyivel se többet! Na, menj már, telik az idő! – nógatta kedvesen az
összezavarodott lányt.
Bella belépett a
sötét helyiségbe. Szeme gyorsan hozzászokott az eltérő fényviszonyokhoz.
A szoba sarkában
valami mozgott. Lenn tekergőzött a padlón.
A lány először
azt hitte Nagini, de az a valami jóval kisebb volt a kígyónál.
- Lumos! – Fényt
gyújtott a pálcájával, majd felsikoltott.
Pollen vonaglott
nyöszörögve a padlón.
A ruhát, amiben
eltemették, szinte teljesen letépte már magáról, kis teste leginkább sárgás
színű volt, lilásfekete foltokkal. Derekára erős kötél volt csomózva, az nem
engedte távozni a szobából.
- Négy perc!
Bella tett pár
lépést a fia felé, aki grimaszolt az erős fénytől, ezért a nő lejjebb vette a
fényerőt.
Pollen szeme
csukva volt, és ezért Bellatrix később nem győzte eléggé áldani a sorsot. A
béklyó időről időre megfeszült, ahogy a kis test újra és újra szabadulni
próbált. A kender kidörzsölte a vékonyka derekat, de az már nem tudott vérezni.
- Már csak három!
Bellatrix
odalépett Pollenhez, és letérdelt mellé. A halott fiúcska talán meghallotta a
neszezést, mert egyszerre megmeredt, majd karját tapogatózva előrenyújtva
markolászni kezdte a sötétséget.
Egykor-volt anyja
megfogta az egyik kis kezet, de megérezve a bőr síri hidegét, rögvest el is
engedte azt.
- Kettő perc!
Bella előrébb
csúszott, és leoldotta Pollen derekáról a kötelet. A kis inferus a nyitott ajtó
felé kezdett mászni.
- Pollen,
kisfiam, gyere vissza! – sírta csendesen Bellatrix.
De az a másik
hívás sokkal erősebb volt.
A nő megragadta a
jobb láb csupasz kis bokáját, és visszatartotta az előre araszoló teremtményt. Pollen
azonban továbbra is kitartóan iparkodott előre, úgy látszik anyjától örökölt
eltökéltsége halálában is érvényre jutott.
- Egy perc,
Bella! Na, dönts már! Megtartod?
De a lány nem
tudott értelmesen gondolkodni. Hiszen még el sem engedte halott gyermekét,
aztán Voldemort inferussá tette a még járni sem tudó babát, most meg ő döntsön
arról, mi lesz a sorsa?
A nő a nagy
idegfeszültségtől remegni kezdett, és nemsokára már szakadt róla a víz.
Talán együtt
élhetne Pollennel. Bár a kisfiú örökre ilyen korú maradna, és csak
csúszna-mászna, talán idővel táplálna az anyja iránt bizonyos érzelmeket, ami…
Ekkor Pollen
bokája kicsusszant Bella izzadt markából, és a kis inferus meghökkentő
gyorsasággal jutott túl a küszöbön.
- Jól döntöttél,
Bellatrix! – hangzott fel odaátról, majd ismét felcsattant Voldemort hangos
kiáltása, amit azonban Bella már nem várt meg, inkább ájultan hanyatlott a
földre.
Egy szalmaszőke hajú, horgas orrú srác
ébresztette.
- Ááá, szóval ön
lesz a tanárom!
- Meglehet –
szólt gúnyosan Bellatrix. – Ha sikerül magamhoz térnem…
- Mi történt
magával? Megtámadták?
- Most inkább ne
beszéljünk erről, főleg hogy még azt sem tudom, ki vagy…
- Barty Kupor,
szolgálatára. A Nagyúr küldött továbbképzésre.
- Aha, az új
nebuló…
Bella őrült
módjára vetette bele magát új feladatába. Úgy határozott, hogy a Pollen-ügyet
elméje hátsó szögletébe száműzi, így egyrészt marad majd ideje feldolgozni a
történteket, másrészt pedig elodázza közelgő megtébolyodását.
Bartyval ezért
aztán egészen sötétedésig gyakorolt.
Ahogy a fiú
feloldódott, Bellatrix kénytelen volt elismerni, hogy egész ügyesen tudna
harcolni, ha akarna. Csakhogy Barty legtöbbször nem akart, és a figyelme is
túlságosan szétszórt volt.
Bellatrix
kezdetben durván, és keményen bánt a fiúval, de mire a nap lement, egészen
megkedvelte.
Attól fogva
hetente ötször találkoztak, és a nő mindent megtanított az ifjú Kupornak, amit
csak tudott. Azt is kiderítette róla, hogy a fiúnak nincs olyan szándéka,
amelyben szerepelne Voldemort elárulása. Ráébredt, hogy Barty csak egy lelkes
ifjonc, aki halálfaló akar lenni, és aki ezt legtöbbször nagyon is komolyan
veszi.
Kupor nyitott
volt befogadni az új információkat, mindent megtanult becsülettel, sőt a
Bellától látottakat otthon is lelkiismeretesen gyakorolta, így a lánynak nem
volt lehetősége megbűntetni őt esetleges mulasztásaiért.
Bella Bartyban
valahogy régi önmagát vélte felfedezni. Ő is pont ilyen lelkes volt annak
idején. Később aztán sok közös témájuk akadt, de legtöbbet a Nagyúrról
beszélgettek, meg arról, hogy milyen a halálfalói lét.
A mágus frissen
támadt hatalmi terjeszkedésének témáját nem érintették.
A kemény hajtás
közben néha pihenőt tartottak, Bella nem akarta ugyanis túlhajszolni a fiút,
nehogy az a végén még elveszítse lelkesedését. A nő végül már nem csak a
halálfalóságról mesélt Bartynak, de mivel a fiú remek hallgatóságnak bizonyult,
a magánéleti problémáiba is beavatta.
Az ifjabbik Kupor
komor arccal hallgatta Bellatrix szavait, de saját gondolatairól, érzéseiről a
lány kifejezett unszolása ellenére sem beszélt, csak titokzatosan mosolygott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése