Fejezetcím: Én öltem meg...
Szereplõk: Bellatrix Lestrange, más szereplő, Narcissa Malfoy, Perselus Piton, Voldemort
Jellemzõk: Dráma, Sötét
Osztályozás: 16
Figyelmeztetések: Kínzás, Durva nyelvezet
Leírás: Voldemort és Bella tudomást szereznek a történtekről.
A két férfi szikrázó szemekkel meredt egymásra.
Rodolphus támadt először, de a pálcájából kilövellő vakító fénycsóva jócskán elkerülve Pitont a mennyezetbe fúródott. Poros vakolat zúdult rájuk fehéres szürkévé változtatva fekete köpenyük színét.
Prüszkölve, köhögve botorkáltak egymás felé.
Perselus megbotlott valamiben, pálcáját kiejtette a kezéből. Lehajolt, hogy megkeresse, de akárhogy tapogatózott is utána, sehogy sem találta. Rodolphus átesett a négykézláb mászó férfin. Esés közben pálcája maga alá szorult, és szolíd reccsenéssel ketté tört.
- A pálcám! – ordította keservesen, majd feltérdelt, és két karját cséphadaróként használva rátámadt Pitonra. Ütései Perselus hátát érték, nagy felhőkben verve fel a port annak koszos köpenyén.
- Mi az ördög folyik itt?
A lassan leülepedő por függönyén át egy alak körvonalai bontakoztak ki az ajtónyílásban. Bella átkukkantott a szomszédos helyiségből, ahová a csata kezdetekor menekült. Rémülten ismerte fel a hang gazdáját.
Voldemort volt az!
A padlón térdeplő két porborította alak mozdulatlanná dermedt a félelemtől.
- Nagyúr! – Perselus lassan talpra kecmergett. Tenyerével leverte a port ruhájáról.
Rodolphus lenn maradt a padlón, és görcsösen zokogott.
Voldemort megvetően nézte őket, majd Bella felé fordult, kezével hívón intett neki, és kiment az ajtón. A lány leszegett fejjel, kelletlenül követte, gondosan kerülve kifelé menet a másik két férfi pillantását.
Már a kertben voltak, amikor a mágus megszólalt:
- Látom, zajlik nálatok az élet, Bellatrix… – Egy kissé mintha mulattatta volna az imént látott jelenet, bár mosolyt a világért sem csalt volna az arcára.
- Kegyelmes úr, Rodolphust nagyon megrázta a kicsi elvesztése…
- És ahogy látom Perselust is…
Bella erre nem tudott mit válaszolni.
A Nagyúr szája gúnyos mosolyra húzódott.
- Látva ezt a két bohócot, szinte már kezdem bánni, hogy megöltem azt a kis fattyút…
Bella megszédült, és hátratántorodott. Szerencsére ott állt mellette egy öreg tölgy, így annak törzse meggátolta elesését.
- De hát, a Mungóban azt mondták, hogy…
- Hogy legilimencia általi halál történt, igen.
- Na, de… miért?
- Nem tudod az okát? Tényleg nem tudod? – Voldemort kezdte elveszíteni a türelmét.
És akkor Bellának hirtelen összeállt a kép!
Amikor azon gondolkozott, hogy mit csináljon Perselus gyermekével, Voldemort kihallgatta! Kitudta a gondolatait!
- Nagyúr, én… én annyira sajnálom! Nem voltam magamnál, amikor együtt voltam Pitonnal! Kérem, bocsásson meg! Én azt hittem, önnel vagyok! Nem akartam teherbe esni tőle! Ó, mit tettem!
- Ennek ellenére megtartottad volna, ugye, kedveském! – sziszegte parázsló szemmel Voldemort.
Bellatrix kezei lecsúsztak a fa kérges törzséről, és zokogva a térdeire rogyott.
A férfi erőteljesen pofon vágta, mire a lány elterült a földön. Orrából ömleni kezdett a vér.
- Meg kellene ölnöm azt a koszlott varjút, de hát akkor ki végez… - A mágus elharapta a mondat végét.
Aztán dühösen fújtatva oldalba rúgta Bellát, aki nyögve átfordult a másik oldalára.
- Na, de itt érjen is véget a fájdalom! A végén még elveszítem a fejem!
Piton lépett ki a bejárati ajtón, és sietve feléjük tartott.
Miután odaért hozzájuk, holtra vált arccal nézett le Bellatrixra, de nem merte felsegíteni a földön fekvő lányt.
- Nos, Perselus… – szólt Voldemort gonoszul. – Engedd meg, hogy bemutassam neked Bellatrix Lestrange-t! Azt a szánalmas ribancot, akivel lefeküdtél, és akit teherbe ejtettél!
- Nagyúr, higgyen nekem, nem tehettem róla! – mentegetőzött riadtan a férfi.
- Vagy úgy! Így mindjárt más! Hát, ha nem a te hibád volt, akkor akár el is engedhetlek! Távozz hát békével, fiam!
Piton azonban habozott.
- És Bellával mi lesz?
- Egy kicsit még rápirítok! Csak úgy, nevelő hatással!
Perselus nem mert tovább kérdezősködni, és nem akart többet látni. Bella fülsértő, fájdalommal teli sikolyai elkísérték őt kifelé menet.
A lány előtt szerencsére hamar elsötétült a világ, és ezért nem lehetett eléggé hálás a sorsának.
- Mrs. Lestrange, térjen magához, látogatói érkeztek! – tört át egy hang eszméletlensége ködén.
Lassan kinyitotta a szemét, és az első személy, akit megpillantott, az apja volt.
- Lányom, mi történt veled? – Cygnus hangjában aggodalom csengett.
- A Sötét Nagyúr műve – jelentette ki fapofával a mellette álldogáló Rodolphus, aki ezúttal - megdöbbentő módon -, józannak tűnt.
Bellatrix nem szólt semmit.
- Azért tette, mert meghalt a baba? – érdeklődött a férje, beszéd közben az ágy melletti kórházi gépet vizsgálgatva.
Bella sírva fakadt.
- Megérdemeltem, amit kaptam! Csak magamat okolhatom! – nyöszörögte, majd karjait Rodolphus felé nyújtva így szólt: – Mindent annyira sajnálok, Roddy! Bocsáss meg, kérlek!
- Mindegy, felejtsük el, ami történt! – mondta a férje, hangjában vajmi kevés meggyőződéssel. – De most már szedd össze magad, mert mindjárt itt lesznek a többiek! Nem kéne, hogy így lássanak!
- A többiek? Kik?
- Hát Cissy, Meda…
- És Alecto! – harsant egy vidám hang az ajtóból, amelynek frekvenciája szinte horzsolta Bellatrix hallójáratait.
- Hogy vagy, barátném, mesélj! – csacsogta az újdonsült jövevény, lehuppanva Bella mellé a betegágyra.
- Pocsékul, de te ezt úgysem értheted!
- Már hogy ne érteném! Szemmel láthatóan borzalmasan nézel ki! De egy percig se bánkódj! A világ nem dőlt össze, minden rendbe jön majd!
- Ha te mondod!
- Úgy lesz, meglátod! – Alecto figyelme a Bellatrix melletti éjjeliszekrényen lévő leveses tányérra esett. – Ezt megeszed még?
- Nem terveztem…
A látogató nekilátott, hogy buzgón bekanalazza a levest.
- Nincs egy kis só? Na, mindegy, lemegy ez így is!
- Alecto, te igazi kincs vagy! – jegyezte meg Rodolphus fanyalogva.
A nő keze fejével megtörölte száját, majd elégedetten elmosolyodott.
- Este is bejövök, úgy vacsoratájt. Bellának szüksége van rám! De most mennem kell! Látom, amúgy sincs most sok kedved beszélgetni… Majd este mindent bepótolunk!
Alecto kitáncolt az ajtón, majd’ fellökve az éppen befelé igyekvő gyógyítót.
- Segíthetek valamiben? – fordult az orvos segítőkészen Bellához.
- Hát, megmondhatná éppen, hogyan kerültem ide!
- Mindjárt utánanézek a betegfelvételi lapon.
Rodolphus és Cygnus egymásra meredtek.
- Hát nem te hoztad be Bellát? – kérdezte Cygnus a vejétől.
Az értetlenül nézett vissza rá.
- Én azt hittem te voltál…
Nemsokára visszatért a gyógyító. Arcáról tanácstalanság tükröződött.
- Itt a felvételi lap, de a kérdéses rubrika nincs kitöltve. Az akkor ügyeletes nővérke csak arra emlékezett, hogy egy fekete köpenyes alak hozta be a beteget.
- Ki a fene lehetett az? – Bella eltűnődő arccal meredt maga elé.
Később a lány elég sok vizsgálaton esett át, ezért csak két hét múlva, Karácsonyra került haza.
De akkor aztán „végre” együtt lehetett az egész család!
Az ünnepi ebédet Cygnuséknál költötték el, és Rodolphus jó szokása szerint ismét becsiccsentett, úgy hogy Regulusnak kellett segíteni hazacipelni őt.
Az úton végig az volt a téma, hogy Cygnus végre megtalálta a tökéletes férj-jelöltet Narcissa számára, Lucius Malfoy személyében!
Bella, akinek már volt dolga a kiszemelttel, tudta, hogy az valójában egy undorító, perverz állat. Narcissának persze nem volt személyes véleménye a dologról, ő már mindenbe jó előre beletörődött.
És igazából Bellát sem érdekelte az egész! Volt neki épp elég baja! Ha húgát ennyire nem érdekli a saját sorsa, akkor magára vessen!
Miután hazaértek, Rodolphus szinte azonnal belékötött.
- Elárulnád végre, hol a fenében is voltam eddig?
Bella teljesen elképedt.
- Hát nem emlékszel, hogy Cygnuséknál ebédeltünk?
- Ne oktass ki engem, te mocskos ribanc! – Roddy véreres szemében teljes zavarodottság ült. – Inkább küldd ki Siport salátáért!
- De hát tél van! Ma van Karácsony!
- Kifogások… Azokhoz aztán értesz! Jobb nőt is találhattam volna nálad! Aki engedelmes, és legalább képes gyereket szülni! De te még arra is képtelen vagy!
- Mint bármi másra mostanában, ugye? – fakadt ki ingerülten a lány.
- Még neked áll feljebb? – Rodolphus nyálat fröcsögött Bella felé. – Te már benne vagy a történelemkönyvekben! Bellatrix Black, az első női halálfaló! A Nagyúr kis kedvence!
- Fejezd már be! Undorító vagy!
A férfi próbálta letörölni folydogáló nyálát, de csak szétkente azt az állán.
- Én fejezzem be? Én? Te fejezd be! Hát nem veszed észre magad? Hogy mit teszel velem? Teljesen tönkreteszel!
- Ez akkora nagy hülyeség!
- Igen? Kit vett vissza máris a Nagyúr halálfalónak? Kinek fogja majd a legjobb munkákat osztani? Neked! Csak annyit kellett tenned hozzá, hogy megöld a gyermekünket!
Bella pofon vágta a férjét.
Rodolphus sírni kezdett.
- A Nagyúr le fog fokozni engem! A többiek meg kiröhögnek, hogy még az asszony is többre viszi nálam! Egy senki leszek!
Felesége nem bírta tovább hallgatni a sopánkodását.
Egyfelől valamilyen szinten sajnálta a férjét, másfelől örült is annak, hogy nemsokára talán ismét a Nagyúr szolgálatába állhat. Elvégre büntetését letudta, csecsemőgondozás nem hátráltatja, csupán a régi formáját kell visszanyernie…
De mégis, a gondolat, hogy éppen most akár babázhatna is…
Hogy valamivel elterelje Voldemorttal kapcsolatos gondolatait, belevetette magát Narcissa esküvőjének a megszervezésébe.
Húga egyfolytában áradozott arról, hogy milyen boldog a miatt, hogy Lucius Malfoy végre feleségül veszi. Bella kezdett arra gondolni, hogy testvére talán tényleg szerelmes.
És mivel a boldogsághoz mindenkinek joga van, talán Narcissa is megérdemelne egy esélyt Lucius-szal!
Később úgyis jön majd a keserű ébredés…
Igazából Andromeda miatt jobban aggódott.
A legkisebbik Black-lány renitens viselkedésével mostanában rengeteg galibát okozott a családjának. Állandóan azt hangoztatta például, hogy neki mennyire elege van már a családi érdekházasságokból!
Egy nap aztán Bellatrix leült vele, hogy megbeszélhessék a dolgot.
- Medy, tudom, hogy a házaséletem alapján feslett erkölcsűnek tűnök a szemedben, és most már Narcissára is neheztelsz az érdekházassága miatt, de lásd be végre, ez minden rendes aranyvérűnek a kötelessége! Meglátod, az érdekházasság nem olyan rossz dolog, mint ahogy elsőre hangzik! Látod, Cissy is hogy odavan Luciusért!
- De hát, miért nem lehet szerelemből házasodni? Te sem vagy boldog Rodolphus mellett!
- Roddy egy rendes, odaadó férj. Nagy szerencsém van vele.
- Hallod te egyáltalán magadat? Ezt te sem gondolhatod komolyan! Mintha átmosták volna az agyadat, úgy beszélsz!
- Nagyon tévedsz! Én a Nagyúr oldalán boldogabb nem is lehetnék! Vagyis… a Rodolphusén.
- Tényleg? Én nem így látom…
- Elég volt, Meda! Hagyd ezt abba, mindenkinek megvan a maga kötelessége! Nekünk az érdekházasság az, úgy hogy törődj bele!
Andromeda azonban hajthatatlannak tűnt.
Bellatrix akkor is mellé fogott, amikor az esküvők csodás, örökké emlékezetes, vidám mivoltával érvelt húgának.
Narcissa esküvője ugyanis annyira lapos, és unalmas volt, hogy Bella a szertartás alatt többször is elszundított. Egész idő alatt semmi váratlan dolog nem történt, minden ment magától unalmasan, gépiesen. A szörnyű mizéria után Bellatrix félrehívta Malfoyt, hogy tisztázzon vele egy-két dolgot.
- Nem is gratulálsz nekünk, amiért így egymásra találtunk? – zsörtölődött gúnyosan a férfi, szőke haját igazgatva.
- Na ide figyelj, te utolsó kis mócsing! Ha bármivel is bántani merészeled a húgomat, velem gyűlik meg a bajod, megértetted?
- Nocsak, Trixy, milyen kemény lettél az óta, hogy nem babázol! Ha így folytatod, a végén még halálfaló lesz belőled!
- Figyelni foglak, te szemét disznó! Tudom, mire vagy képes…
- Vagy úgy! – Lucius a falhoz szorította Bellát, és szorosan hozzásimult. – A húgod nem olyan rossz, mint amilyen te vagy! Ő engedelmes feleség, ami fontos, mi több, a legfontosabb! Jóféle, finom falat! Kecses, ártatlan impala, de könnyű zsákmány egy ilyen fejedelmi ragadozónak, mint amilyen én vagyok! Te azonban nehéz eset vagy, de sebaj! Királyi trófea leszel majd a gyűjteményemben!
Bellatrix megragadta Malfoy gallérját, keményen ágyékon térdelte a férfit, majd halkan belesúgott valamit a kigúvadt szemű alak fülébe.
Lucius sápadtan csúszott le a fal mentén, térdre esett, közben az ágyékát markolászta. De mindeközben vigyorgott, és ajkán végignyalva nézett a távozó Bella után.
A lány vidáman lépdelt. Egyből jobb lett a kedve. Menet közben gyorsan megigazította a haját, rendbe szedte összegyűrődött ruháját, majd feltűnés nélkül csatlakozott az ünneplő tömeghez.
Az esküvő után Bellatrix amikor csak tehette meglátogatta a friss házasokat.
- Bellus, de örülök, hogy itt vagy! – lelkendezett egy alkalommal Narcissa, amikor nővére éppen beállított hozzájuk.
- Azt kérted, hogy jöjjek ide, mert tanács kell! Hát itt vagyok!
- Gyere be, foglalj helyet! Lucius, nézd csak, ki van itt!
- Gondolom a Nagyságos asszony…
- Ne gonoszkodj már, igenis nagy szükségünk van most Bella tanácsaira! – Narcissa megkínálta nővérét házi süteménnyel, de miután az megtudta, hogy annak tésztáját Lucius gyúrta, inkább nem kért belőle.
- Nos, miért hívtatok ide? – tért a tárgyra Bellatrix, végig csakis húgához intézve szavait.
- Törtük a fejünket az én kis férjecskémmel, és arra jutottunk, hogy mi még nem akarunk gyereket. Talán majd két év múlva. Úgy véljük, túl fiatalok vagyunk még az ilyesmihez. Mit szólsz hozzá?
- Mit szólnék? Azt csináltok, amit akartok! – vágta rá kurtán Bella, eltelve rossz érzésekkel.
- Szerinted nem fognak minket megszólni ezért?
- Nem hiszem. De amúgy is, mit törődtök velük?
- De hát, minden látogató azt kérdezi tőlünk, mikor jön már az első kis poronty? És hogy mennyien lesznek? Meg hogy, ugye, lesznek vagy heten! De mi ketten Luciusszal nem akarunk elveszni a babatengerben! Elég lesz nekünk egy is, egy fiú, csak hogy tovább vigye a nevünket…
- Pedig egy ekkora kúriában, mint amiben most laktok, igazán elférnének!
- Ez a ház Luciusé.
- Azt mindjárt gondoltam…
- Ezt meg mire fel mondod?
- Csak arra lennék kíváncsi, hogy mindaz, amit most előadtál nekem, a saját kútfődből származik, vagy a férjedéből?
- Közösen döntöttünk – suttogta Cissy szemlesütve.
Na, persze! – gondolta Bellatrix.
Ahogy Malfoyra nézett, elfogta a hányinger.
Hihetetlen, hogy Narcissa hagyja magát dróton rángatni, és még csak észre sem veszi!
Szemlátomást Malfoy sem értette meg teljes egészében mindazt, amit a múltkor próbált a tudomására hozni.
Valószínúleg újból el kell magyaráznia neki a dolgokat, még hozzá jó alaposan, még akkor is, ha az minden bizonnyal súlyos következményekkel jár majd a férfi számára…
nagyon jó fejezet lett :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett :) Köszönöm!
VálaszTörlés