Bellatrix megnyugtatta magát egy fél deci, jó erős sárkány-nyál pálinkával, majd férjével közös ágyukhoz lépett.Ezúttal önszántából bújt oda Rodolphus mellé, és erre emlékezete szerint már jó régóta nem volt példa. Bebújt a durva pokróc alá, és kétségbeesetten átölelte neki háttal fekvő férjét.
Az nyugtalanul mocorogni kezdett.
Valamit motyogott, odafordult Bella felé, és félig öntudatlanul átölelte. Felesége érezte áporodott, alkoholgőzös leheletét, amely valami különös okból kifolyólag ezúttal nyugtatólag hatott megtépázott idegeire.
Bellatrix a könyökére támaszkodott, és Rodolphus fölé hajolt.
- Annyira örülök, hogy te vagy a férjem! – kuncogta bele Rodolphus bal fülébe, a körulményekhez képest kicsit talán túl hangosan.
- Mi? Mi van? – A férfi szemei felpattantak, és zavaros pillantással nézett körül.
- Csak azt mondtam, örülök, hogy te vagy a férjem…
- Mi ütött beléd? Talán beteg vagy? - Rodolphus megdörgölte szemeit, és bambán meredt feleségére.
- Semmi bajom, tényleg! Csak rosszat álmodtam…
- Akkor hát mondd, ne kímélj! – A férfi nagyot sóhajtott, majd krákogni kezdett.
- Ugyan, ostobaság! És téged nem is érdekel igazából, ugye?
Rodolphus felült az ágyban, és hátrasimította zsíros hajtincseit. Masszírozni kezdte hasogató halántékát, miközben komolyan nézett le Bellára.
- Szeretlek, te kis buta, és mindig is szeretni foglak!
A lány szemei elkerekedtek a meglepetéstől, majd vigyorogva hanyatt vágta magát az ágyon, és a plafonra meredt. A nemrég legurított szesz jólesően égette a belsejét.
- Mi lenne, ha az egész napot kettesben töltenénk? Mint két szerelmes pár? – kérdezte, még mindig a mennyezetet bámulva.
- Bármennyire szeretném is, ez most nem fog összejönni, drágám! Bevetésen leszek Fenrirrel, Nottal és Macnairrel. Hat emberrel kell végeznünk, még napnyugta előtt! Sajnálom!
- Nem lehetne kihagynod ezt a bevetést?
- Nézd, a Nagyúr a házasságunk óta sokkal jobban megbízik bennem, mint eddig valaha! És itt van a gyerekünk is…
- Ezt most mire fel mondod? – csattant fel Bellatrix ingerülten.
- Nézd, Bella! Az élet nem habostorta! El kell, hogy tartsalak benneteket, és mivel a Nagyúr a munkáltatóm…
- Nem értelek, Rodolphus!
- Hát persze, hogy nem! Bella, nekem nincs gazdag családom, nem számíthatok nagy örökségre… Nekem csak az van, amit a két kezem munkájából megszerzek. Ha nincs munka, nincs pénz, és akkor…
- Szóval neked fontosabb a Nagyúr, mint én?
- Én nem ezt mondtam…
- Értek én a szóból!
Bella magára kapta a ruháit, majd azon mód Pitonhoz hoppanált, fittyet hányva a terhességi útmutatóban foglaltaknak.
Igazából nem hagyta nyugodni az álma, mely szerint valójában Pitontól van a gyereke.
Perselus látható módon nem örült felbukkanásának.
- Nem gondoltam volna, hogy valaha is itt látlak még…
- Semmi kedvem az idióta megjegyzéseidhez, Piton! Te fel sem fogod, hogy mekkora nagy a baj!
- Mi folyik itt? Tényleg nem értem! Miről beszélsz?
- Bemehetek? – kérdezte kicsit lecsendesedve Bella. – Ezt inkább odabenn kellene megbeszélnünk!
- Gyere be, ha muszáj! – intett neki kelletlenül Piton.
Bellatrix belépett a házba, leült a kanapéra, és fürkésző tekintettel meredt Perselusra, mitha nem tudná eldönteni, elárulhatja-e neki a nagy titkot, vagy sem.
- Bort? – kérdezte a férfi, két pohárral felbukkanva a konyha felé vezető ajtóban.
- Nos… Bár terhes vagyok, de miért is ne? Végül is, egyszer élünk!
- Terhes vagy? Ebben az esetben tárgytalan az egész! – Piton visszavitte a borosüveget a sublótba. - Rodolphus mit szólt ahhoz, hogy apa lesz?
- Örült neki, de… Nézd, Perselus, én vele még csak egyszer voltam együtt, és akkor mi varázslattal védekeztünk! Úgyhogy csak egyféle magyarázat létezik erre az egészre…
- Éspedig?
- Az, hogy a gyerek tőled van… – bökte ki zavartan a lány szemeit lesütve.
- Tólem? Ugyan már, ne viccelj! És ugyan mikor történt volna meg közöttünk a dolog? – Piton csak hebegett-habogott.
- Ezt neked kellene tudnod, Félvér! Mondd, mit csináltál velem odalenn a csatornában?
Piton leroskadt Bellatrix mellé a kanapéra, és maga elé meredt. Bella várakozva nézett rá.
Sokáig egyikük sem szólt egy szót sem, majd Piton hirtelen felállt, és elindult kifelé a nappaliból.
- Most meg hová méssz? – kiabált utána a lány.
- A szobámba. Át kell gondolnom ezt az egészet, és… nem is tudom…
- Nem hagyhatsz itt! Segítened kell! Muszáj kitalálnunk valamit!
- Menj innen, Bella! Hagyj engem békén! Csinálj, amit akarsz, de engem hagyj ki belőle! Ez a te gondod, nem az enyém!
Ekkor a férfi gyengéd erőszakkal az ajtó felé kezdte tuszkolni a rémült, kétségbeesett arcot vágó Bellatrixot.
- Ne, Perselus! Mit művelsz? Eressz el! Nem hazudok, hinned kell nekem! Nézz bele a méhembe, akkor láthatod, hogy igazat mondok!
- Hiszek neked, Bella! Elhiszem, hogy tőlem van a gyerek, csak éppen… Ezt át kell gondolnom! Nem érzem magam elég érettnek ahhoz, hogy felfogjam, mi történik, és el is fogadjam azt! Sajnálom! – motyogta a fekete ruhás férfi elfehéredve.
- El bírod képzelni, hogy mi lesz velünk, ha a Nagyúr megtudja? - Bellatrix remegni kezdett félelmében.
- Igen. Várjunk csak! Nem is biztos, hogy tőlem van a gyerek! Ez csak egy feltételezés, nemde?
- Tudom, és kész! Értsd meg, biztos vagyok benne! Egy anya megérzi ezt!
- Igen, az lehet, hogy te mindezt megérzed, de te is tévedhetsz, nem? Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy tényleg ez az igazság!
- És mégis hogyan?
- Van egy módszer, amivel ki lehetne deríteni, hogy valójában kitől van a baba…
- Miféle módszer?
- Apasági teszt. Mugli találmány, de hatásos…
- Szó sem lehet róla! Nem mocskolom be sem magamat, sem pedig a kicsimet ilyesféle undorító mugli módszerekkel! Verd ki a fejedből! Más megoldás után kell néznünk!
- Jó, legyen! Amúgy is 10 napot kellett volna várni arra, hogy megjöjjön az eredmény…
- Ne fecsegj már annyit, Perselus! Azt mondd meg, tudsz-e más módszert az apaság kiderítésére, vagy sem!
- Hát, nemrég készítettem egy bájitalt, amit ha megiszol, kérdezhetsz egy dolgot, és arra meg is tudhatod a választ…
- Hogyan?
- Nem tudom megmagyarázni! Csak megtudod, és kész! Én már kipróbáltam, és nekem működött, de ez a bűbáj még olyan kezdeti stádiumban van, hogy…
- Akkor mire várunk? – türelmetlenkedett Bellatrix. - Add ide a bájitalt, de azonnal!
Piton habozott.
- Veszélyes is lehet! Rád, vagy a babára…
Bella elővette a varázspálcáját, és a férfira szegezte. Perselus elsápadt, és ökölbe szorította a kezét.
- Invito, Válaszadó-bájital! – kiáltotta.
A sarokban feltornyozott WC-papír gurigák megrázkódtak, szétgurultak, és alóluk előevickélt egy fehéres színű löttyel teli fiola.
A lé bugyborékolt az üvegcsében, de amint Piton kezébe röppent, anyagszerkezete megnyugodott.
A zajra az ágy alól előmászott egy baljóslatú bundás lény, és kutyamódra megrázta magát.
Bellatrix kikapta Piton kezéből a bájitalt, kihúzta a fiola dugóját, és már emelte is a szájához az üvegcsét, de Piton egy határozott mozdulattal kivette a kezéből.
- Ezt meg mi a fenéért csináltad? Add vissza, de azonnal! – Bella szemei szikráztak a dühtől.
- Nem tudom, várandósok megihatják-e egyáltalán! Az is lehet, hogy valami bajod lesz tőle, azt pedig sose bocsátanám meg magamnak! Nem hagyom, hogy a kisbabádat valami baj érje…
- Engem nem érdekel ez a fattyú, Perselus, akárkié is! Add ide a löttyöt, meg kell tudnunk az igazat!
- Majd én megiszom! – jelentette ki csendesen Piton, majd egy hajtásra felhörpintette az italt.
Nem sokkal később öklendezni kezdett, és kisvártatva vért köpött a kanapé előtti szőnyegre.
Habib, a házőrző lény odaslattyogott, és felnyalta a vörös trutymót a szöttesről. Bella elfordította a fejét, de még így is hallotta az állat lefetyelését, melyet fenyegető morgás követett.
Hirtelen felhangzott Piton elfúló hangja:
– Bellatrix Black Lestrange jelen pillanatban az én gyerekemet hordozza a méhében?
Némaság követte a reszelős hangokat, majd Habib elkezdte csikorgatni a fogait.
- Nos? – kérdezte a lány kiszáradt ajkakkal. – Mi a válasz, Félvér?
Bellatrix nem bírta tovább elviselni a feszültséget. Meggörnyedt a kanapén, térdeire borult, kezeibe temette az arcát, és sírni kezdett.
- Bella, csillapodj! A gyerek Rodolphustól van – jelentette be Piton, és simogatni kezdte csúf házőrzője lompos bundáját.
A rémlény asztmás hörgéssel dorombolni kezdett, és zöldes-pirosas nyála csorogni kezdett állkapcsai közül.
- Rodolphustól? – Bellatrix letörölte arcáról a könnycseppeket. Szemeiben halvány reménysugár gyulladt.
A férfi tettetett undorral fordult el a lánytól.
Tudta, helyesen cselekedett.
Egyszerűen nem dönthetett másként. Nem dönthetett másként, mint apa…
Ha az igazat mondja, a gyermek sohasem látja meg a napvilágot. A halál martalékául esik Bella, vagy Voldemort kezei által.
Aztán Rodolphus elhagyja Bellát annak félrelépése miatt, Voldemort meg a csecsemő után végez mindhármukkal.
Nem, ő aztán tényleg nem tehet mást! Tartania kell magát a hazugságához!
A lánynak sohasem szabad megtudnia, mi zajlott le hármuk között odalenn a csatornában!
Bellatrix fellélegzett. Végre tiszta szívből kezdett örülni születendő gyerekének.
Kezdetben, amikor megtudta, hogy terhes, még gyűlölte magát. Akkor még azt hitte magáról, hogy ő csak egy mocskos ribanc, akit valaki felcsinált!
Aztán ott volt az az álom!
Odalenn a nyirkos, sötét csatornában…
Pitonnal egyesülni valamiféle fekete aktusban…
Álma közben kétségbe esett, kilátástalannak érezte helyzetét.
Egy törvénytelen gyermek, egy fattyú!
Nem tudta, mit is tehetne…
De most, hogy Piton megvallotta neki, hogy ő, a legidősebb Black-lány egy aranyvérű gyermeknek fog életet adni…
Hirtelen nem átoknak, hanem áldásnak érezte a születendő kisbabát. Már nagyon örült neki, már alig várta!
Ezentúl úgy fogja óvni a kis magzatot, mintha a világ legdrágább kincsét hordozná a szíve alatt.
Piton hozott neki némi vizet, és ő szinte öntudatlanul hajtotta fel a pohár tartalmát.
Ha megszüli a kisfiút, a Lestrange-név továbbvivőjét, az aprócska Lestrange-vagyon örökösét, a legifjabb kis halálfalót, akkor már ő is tiszteletet érdemel!
Már nem packázhatnak vele a testvérei, az apja, vagy Rodolphus! Matróna válik belőle, így megbecsülést kell tanúsítaniuk az irányában! Nekik, de még a Nagyúrnak is!
- Látod? Feleslegesen idegeskedtél! – zavarta meg a gondolatait Piton. - És szerintem a terhesség alatt kerülnöd kéne az ehhez hasonló stresszes helyzeteket! Hidd el, nem tesznek jót sem a kicsinek, sem pedig neked!
- Hogy-hogy hirtelen ennyire elkezdett érdekelni a gyerekem sorsa? – érdeklődött gyanakodva Bellatrix, résnyire összehúzva szemeit.
- Miért, a gyerek eljövendő keresztapja nem aggódhat a kis csemete miatt? – viccelődött a férfi. – Azok után, amiken együtt keresztülmentünk, remélem nem tagadod meg tőlem ezt a státuszt, Bella!
A lány zavartan nézett a férfira. Szemmel láthatóan meglepték Perselus iménti szavai.
- Hát, ha tartod a szád az imént köztünk történtekről… Ha nem említed a felmerült gyanúmat Rodolphus, és a Nagyúr előtt…
- Miért akarnék rosszat magamnak? – Piton magabiztosan elmosolyodott, de aztán egy hirtelen támadt gondolat gyorsan beárnyékolta jókedvét.
- Igaz is, eddig úgy tudtam, semmiféle emléked nincs az odalenn történtekről… Mitől jutott eszedbe hirtelen mégis a dolog?
- Álmodtam arról, hogy mi történt az után, hogy legyőztük Aurorát. Te rosszul voltál, én pedig… Nem is értem, miért tettük meg a dolgot! – Bellatrix ismét könnyekben tört ki.
Perselus villámgyorsan átölelte, mielőtt még a lány tiltakozhatott volna.
- Hé, semmi baj! Hagyd már abba az egerek itatását! A végén még felzaklatod Habibot!
A lány talárja ujjával megtörölte könnyes arcát.
A férfi fürkészve nézett a szemeibe.
- Bella, bármi történt is a csatornában, hidd el, szívből sajnálom, és bármit megtennék azért, hogy meg nem történtté tegyem!
- Mi történt odalenn valójában, Félvér? – Bella elkínzott arckifejezése, és öregesre vált hangja rémítőleg hatott Pitonra.
A férfi rémülten elfordult a lánytól, és zsebéből valamilyen szárított húsdarabot dobott házőrzője elé, aki nyugtalanul vicsorgott Bellára.
- Tényleg, hogyan tudtál elkéredzkedni ide a férjedtől? – vetette fel a kérdést Perselus amolyan elterelő hadműveletként.
A lány zavartan nézett körül, mint aki hirtelen azt sem tudja, hol van.
- Rodolphus nem tudja, hogy itt vagyok. Bevetésen van, mint mostanában annyiszor…
Bellatrixra hirtelen rátört a rosszullét.
Elnézett a folyosó irányába, mintha csak keresne valamit.
– Hol a mosdó, Perselus? – kérdezte elfúló hangon.
- A folyosó végén balra. El sem tévesztheted…
Bella felpattant a kanapéról, és öklendezve futni kezdett a mondott irányba.
Odaérve a kád fölé görnyedt, és sugárban belehányt. Percekig vonaglott rázkódva, majd felegyenesedett. A csapot megnyitva kiöblítette a száját, majd mélyeket lélegzett.
- Jól vagy? – lépett be Piton aggódó arccal.
- Semmiség! Csak a terhesség miatt van…
- Ennyire megvisel a kismamáskodás?
- Gondolom, mint mindenkit…
- Hát persze! – Perselus egy fekete színű pumpa segítségével eltávolította a lány darabos mocskát a kád lefolyójából.
- Úgy látszik, elég gyakran törnek rám ezek a rohamok, de Rodolphus, és a Mungó gyógyítói szerint nem kell aggódnom miattuk. Ez teljesen természetes! – nyugtatgatta magát Bellatrix. - Csak nekem új még ez az egész! Nem vagyok egy kimondott anya típus…
- Szerintem kiváló anya lesz belőled, Bella! – Piton fertőtlenítőt szórt a kádba, majd mielőtt a maró anyag gőze elborította volna a fürdőszobát, karon ragadta a lányt, és kivonszolta a helyiségből.
- Mégis mit képzelsz? Vedd le rólam a kezed!
Perselus megütközve hátrált egy lépést.
- Én csak nem akartam, hogy belélegezd azt a…
- Ne merd bemocskolni a gyerekemet az érintéseddel!
A férfit mintha arcul csapták volna. Szenvedő arca láttán Bella gúnyos mosollyal az arcán viharzott ki a fürdőszobából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése